Rékára az Instagramon találtam rá egy éve. Első pillanattól kezdve lenyűgözött az az elszántság, sportosság és pozitív kisugárzás ami áradt belőle már a képeken keresztül is. Akkor eldöntöttem, hogy szeretném meginterjúvolni ha lesz rá lehetőségem. Kb. két hete mertem először írni neki, de kár volt ennyit várnom vele, mert egy végtelenül kedves, közvetlen anyukáról van szó, aki felajánlotta, hogy telefonos interjút ad nekem. A beszélgetés nagyon vidám hangulatban telt, és annyira feltöltött pozitív energiával, hogy eldöntöttem, újra nekiállok én is futni. Köszönöm Réka az élményt és a motivációt!

Mióta van jelen az életedben a sport?

A sport hatéves korom óta van jelen az életemben, általános iskolában kezdtem úszni járni a nővéremmel Salgótarjánban, ahol felnőttem. Ott versenyszerűen úsztam tizennégy éves koromig, utána felkerültem Budapestre középiskolába. Ugyan Budapesten nem folytattam tovább az úszást, de a sportolást nem hagytam abba. Akkoriban jött divatba az aerobic és volt egy- két népszerű aerobic stúdió, ahova eljárogattam az osztálytársaimmal. Szülésig az aerobicos láz után kondiztam, és az első szülésem után – 2007-ben – toppant az életembe a futás.

A terhesség alatt is mozogtál valamit?

Hatéves korom óta tulajdonképpen rendszeresen mozgok, így a szülés alatt sem hagytam abba. Az első terhességem alatt tornáztam otthon, illetve továbbra is jártam a konditerembe. A második terhességemnél már a futás szerelmese voltam, a terhesség 5. Hónapjáig futottam, a terhesség végéig tornáztam. A szülés után három héttel már újra tornáztam, és a kötelező 6 hét kivárása után visszatértem az erdőbe futni. A harmadik gyermekemnél már minden felgyorsult. 1,5 óra volt a szülés a „becsekkolástól” Huba mellkasomra helyezéséig. A szülés napján volt a lányom bölcsőde búcsúztatója, előtte még tornáztam egyet otthon, erre tisztán emlékszem. A futáshoz pedig hat nappal a szülés után tértem vissza az egyik kedvenc balatoni ösvényemen. Sose felejtem el azt az érzést, mintha hazatértem volna - itt már erősen "futó-függő" voltam.

Aztamindenit! Akkor nem volt semmilyen problémád így a terhesség alatt, tehát akkor teljesen fitt voltál gondolom...

Teljesen komplikációmentes voltak mind a terhességeim, mind a szüléseim. Ezt nagyon fontos kihangsúlyozni, hiszen nyilván csak emellett lehetett a terhesség alatt folyamatosan, majd szülés után ilyen gyorsan terhelni a testet.

Hogy tudsz időt szakítani a sportra három gyermek mellett? (Réka itt nevet) De most ez komoly, egyszerűen eszméletlen, hogy ezt hogy tudod összehozni, tanítani kellene, mert mi is három gyermeket tervezünk a férjemmel, és tényleg nagyon jó látni, hogy vannak ilyen motiváló anyukák, mint te, hogy három gyermek mellett is meg lehet oldani...

Igen, meg! Én mindig azt mondom, hogy ennek az egésznek a legnehezebb része a szervezés. Legnehezebb megszervezni a logisztikát, ez a legfárasztóbb része. Te is tudod, egy gyereknél mindig van valamilyen vis major. Lehet, hogy szépen percre pontosan eltervezzük a napunkat, hetünket, de aztán az egyiknek eltörik a keze, a másik megfázik, ott vannak a külön események a suliban, különórákon (karácsonyi műsorok, anyák napja, halloween, év vége) – jóformán nincs olyan hét, amit ne kellene valahogy átalakítanom menet közben. Természetesen mindig van egy alap koncepcióm, például, hogy reggel már a munka előtt biztos, hogy sporttal kezdek. Vagy, hogy amikor a gyerekeket viszem edzésre, akkor mindig megpróbálom úgy alakítani, hogy sportoljak. Ha viszem őket uszodába, akkor én is tudok úszni – és olyan úszóedzést keresek, ahol engedélyezett a közönségúszás egy másik sávban az edzés alatt. Vagy ha elviszem őket atlétikára, sakkra, akkor én is szó szerint "sakkozok" az idővel: másfél órám van? Akkor aznap megvan a 15 kilóméter bőven. Viszont fel kell hagyni a női finnyáskodással. Olyan sportot kell választani, ami bárhol, bármikor űzhető edzőtől és időtől függetlenül. Az autómban a követekző dolgok vannak mindig: futócucc, úszócucc, spinning cucc és edzőcucc. Egyedül az országúti bringát nem cipelem magammal, így a bicikli edzéseket jobban meg kell terveznem előre. Bár, bicikliszezonban az irodában tartom a „paripámat” , így a körülményekhez mérten még azt is viszonylag rugalmasan tudom kezelni. Bárhogy alakul és bármi borul a napomban, tudok "újra kalibrálni". A szabad gondolataim nagy része a körül forog, hogy a napi edzésadagot megoldjam, ez megnyugvással tölt el utána. Mentálisan ez roppant fárasztó, és véleményem szerint sok nő éppen ezen a ponton vérzik el. Egyszerűen belefárad abba, hogy állandóan átszervezze a napját és átlépjen a komfortzónáján. Nem egyszer, nem kétszer fordul elő, hogy autóban öltözök át, és mondjuk egy futás után nem tudok rögtön a zuhany alá állni. Nem ideális, de nekem megéri! Ugyan van segítségem is elsősorban a nagymamák személyében, de segítséget kérni sem könnyű. Ráadásul, ha harmadik személy lép a képbe, a megbeszéltekhez tartanunk kell magunkat, és ennek az eredménye, hogy már sokkal rugalmatlanabb az időbeosztás. Így ma már ezt csak végső esetben veszem igénybe. A legtöbb nő ezzel szemben – akár logisztika, akár segítségkérdés hiánya miatt - beáldozza ezt a pár évet a gyereknevelés oltárán.

A gyerekeid is sportolnak valamit? Mennyire fontos ez neked?

Nekem ez alapvető és megkérdőjelezhetetlen. Édesapámtól kaptam ezt a személetet: a sportnak értékteremtő, nevelő, személyiségformáló és családépítő hatása van. A mai napig járok édesapámékkal hagyományőrző jelleggel síelni. Nyáron a horgászás, együtt vitorlázás a családi program. A szüleimmel a mai napig nagyon sok aktív időt töltök együtt, és ugyanezt a mintát viszem tovább az én gyerekeim irányába is. A síelés és a korcsolya kötelező a gyerekeknek, emellett nem engedek az úszásból, ezt pedig saját tapasztalatom miatt „erőltetem”. Az „úszás” véleményem szerint a legjobb regeneráló és rehabilitáló sport. Bármi történik az életben, bármilyen sérülése lesz az embernek, 90%-ban az úszással lehet rehabilitálni. Nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek megtanuljanak jól, jó technikával úszni, ne kutyaúszásban és fejjel a víz feletti mellúszásban. Normális gyorsúszó, hátúszó és mellúszó technikát szeretném, hogy elsajátítsanak. Ha valamit „tudunk”, sokkal szívesebben csináljuk. Emellett Hanga atletizál, a fiúk sakkoznak, kosaraznak, fociznak. Amúgy mindig kipróbálunk valamit: idén a gördeszka volt a porondon és a vízisí. Múlt évben a falmászás volt a sláger. A gyerekek mellett én is kipróbálok olyan dolgokat, amik a gyerekkoromból kimaradtak. Akkoriban nem nagyon volt lehetőség az extrémebb sportokhoz. A gyerekek új dimenziót nyitnak számomra is.

Az egészséges étkezés is fontos számodra?

Igen, persze! Volt egy étkezési zavaros korszakom, amikor modellkedtem: nagyon keveset ettem és nagyon rosszul. A futással jött az is az életembe egyrészt, hogy eszem, többet eszem – mondjuk ez nem volt nehéz - és arra is nagyon odafigyelek, hogy a sport szempontjából jól hasznosítható ételeket egyek. A futás miatt nagyon sok tekintetben megváltoztattam az életemben, azt gondolom a legtöbb dolog jó irányba változott. Az egészséges étkezés és a sport kéz a kézben jár. Egy amerikai statisztika szerint is általában a hobbisportolók is sokkal tudatosabbak az étkezés terén. Ráadásul nehéz megkülönböztetni, hogy melyik volt előbb: a tyúk, vagy a tojás. A sport vagy a helyes táplálkozás.

Mit tanácsolsz az anyukáknak? Hogyan kezdjenek el sportolni, és hogy szervezzék össze az anyaságot a sporttal?

A legfontosabb tanácsom a rendszeresség. Ne dömpingszerűen fogyókúrázzunk! Ne dömpingszerűen csináljunk nyári bikiniformát, és aztán elhagyjuk magunkat amikor jön a pulóveres szezon. A sport egy életmód, nem pedig egy rövidtávú projekt, ami 365 napból áll és újra kezdődik minden évben. Nekem nincs karácsony, nincs húsvét ilyen értelemben, ugyanúgy megy az élet, ugyanúgy étkezem és ugyanúgy sportolok. Ugyanúgy minden reggel felkelünk, elmegyünk dolgozni és sportolunk. A gyerekeknek is azt tanítom, hogy a mozgás pontosan annyira szerves része az életünknek, mint az evés, ivás, alvás, tanulás. Ezért mindenkinek azt javaslom, hogy ne a feltámadott lelkiismerete vagy a szilveszteri fogadalma miatt kezdjen bele teljes elánnal sportolni, ne valami külső körülményhez kösse, hanem belső késztetésből induljon neki az úton és ne térjen le róla egy kakaóscsiga miatt. A kulcs a gondolatiságban, hozzáállásban van, hiába beszélünk fizikai tevékenységről. A nőknek az anyaság korszakában olyan sportot választani, ami alkalmas arra, hogy mellette a családi teendőket is elvégezzük. Sokszor az a baj, hogy a nők ragaszkodnak egy edzőhöz, ragaszkodnak egy edzőteremhez, egy lánykori mozgásformához - ha anyák lesznek, és különösen, ha kevés a segítségük felejtésék el ezt a „királylány” hozzáállást és olyan sportot válasszanak ami független, amit ők alakíthatnak. Ilyen pl. a futás, a biciklizés, az otthoni torna, és lehet, hogy eddig nem ez volt a kedvencünk, de erre az időszakra úgy gondolom, hogy át kell állni. Garantálom mindenkinek, hogy előbb-utóbb megszereti, mert alapvetés, hogy amiben jó az ember, amiben tapaszalt, amiben sikeres, azt előbb-utóbb szeretni fogjuk. Ez nem csak egy irányba hat, tehát nem csak akkor leszünk jók valamiben, ha szeretjük. Szeretni fogjuk, ha jók leszünk benne. Ez a kompromisszum része, nem pedig az, hogy teljesen feladjuk a sportolást, a hiúságunkat, a testünkkel és fizikai egyensúlyunkkal való foglalkozást. Természetesen a családot sem lehet beáldozni ennek az érdekében, a kettő között meg kell, hogy legyen az egyensúly. Ez a kemény feladat, ez a kihívás, ugyanakkor a nő valami olyan csodálatos érzékkel meg van áldva, hogy ha keresi a harmónia, egyensúly felé vezető utat, meg is találja. Őrizni kell a tüzet, de nem csak a család melegét, a szenvedély tüzét is, minden téren.

Nagyon szépen köszönöm az interjút Rékának, ha több mindent szeretnétek megtudni róla, itt megtaláljátok: Réka weboldala